A művészet és alkotás világában két különös, ám egyaránt értékes megközelítés létezik: a hagyományos rajz és festés szeretete, valamint a digitális univerzum végtelen lehetőségei. Ezek nem versenytársak, hanem két külön sziget, amelyek más-más érzést és élményt kínálnak a művész számára, és mindkettőnek megvan a saját szépsége.
A hagyományos eszközök – ceruzák, vízfestékek, akrilok, olajok – a tapintás és az érintés révén közvetlen kapcsolatot teremtenek a művésszel. A mai napig szeretem a festék illatát, a vászon érintését, vagy a hangot, ahogy ceruza végigsiklik a papíron. Ez a kreatív folyamat mély és személyes élmény, amely lehetőséget ad a spontaneitásra, a hibákba rejlő szépség kibontakozására, illetve a művész egyedi látásmódjának kifejezésére.
Ezzel szemben a digitális művészet – ahol a különböző szoftverek nyújtanak alkotói szabadságot – a végtelen variációk, a gyorsaság és a sokoldalúság világát hozza elénk. A digitális ecsetek sokrétű textúrákat, árnyalatokat és hatásokat kínálnak, lehetővé téve a könnyű javítást, a rétegek közötti játékot, sőt, a könnyű megosztást és nyomtatást. Ez az eszköz nem helyettesíti a művészetet, hanem kiegészíti annak egy új dimenzióját, ahol a gyorsaság és a játékosság összefonódik a professzionális kivitelezéssel. Itt is varázslatos élmény tud lenni, ahogy a különböző ecsetek nyomot hagynak az eszközön, ahogy a digitális vászon textúrája megjelenik a rajzon.
Összességében egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Csupán más eszközök, más hatás, más végeredmény. Én a mai napig szemléletet, érzést és tudást merítek mindkettőből. A digitális világ a jelen és a jövő kreatív lehetőségeinek határtalanságát kínálja, miközben a hagyományos rajzolás és festés az érintés varázsával marad örök érték. Mert a művészet legszebb pillanata, hogy minden megközelítésben lehet találni valami csodálatosat, ami gazdagítja a lélek és az alkotás világhálóját.
0 hozzászólás